EURO 2016 vs PRIDE 2016

Másról se hallani, csak az Európa-bajnokságról, főleg ha az ember a tájékoztatás célját korántsem szolgáló közmédiából szeretne tájékozódni a világ dolgairól. Az agitációs propaganda része fenntartani a fociőrületet, ezért aztán kiemelt helyet kap az EB a hírfolyamban. Rendben, szeressük a focit… illetve, szeressétek. Bizonyára értetek is hozzá, mert mi magyarok mindenhez értünk, főleg az összefüggéstelen esélylatolgatáshoz és a barom módjára óbégatáshoz, ha sikeres a csapat. Ez a pár gondolat betudható magánvéleménynek. A foci is ugyanolyan propagandaeszköz a hatalom kezében, mint a családcentrikusnak hazudott szociálpolitika, vagy a migránsválság szakszerű kezelése. Az alkotmánymódosítás most már nem egy ködös hatalmi vágy – ez már a realitás.

Térjünk vissza a focihoz. Szóval egész jól kezdtük a franciaországi EB-t, itthon a lelkes focirajongók bátorítják meccsről meccsre a hazai csapatot. Ami számomra eléggé elgondolkodtató és tökéletesen tükrözi a társadalomban jelen lévő kettős mércét az az volt, mikor az osztrák-magyar meccs után szurkolók ezrei árasztották el Budapest utcáit, beleértve a közutakat és a villamospályákat is, és diadalittasan ünnepelték csapatunk győzelmét. Ezt a közmédia híradója is leadta, a kommentátor maga is jópofa vigyorral, elégedetten társalgott az eseményekről a helyszínről jelentkező kollégával. Mintha ebben semmi kivetnivaló nem lenne. Mintha egyáltalán, az volna a legtermészetesebb dolog, hogy karhatalmi beavatkozás nélkül lehet flangálni és hangoskodni egy város úttestjein. Még azt is bemondták, hogy kimaradtak busz- és villamosjáratok az „örömünnepre” való tekintettel. Tehát ha valaki éppen nem érzi magát érintettnek fociügyben és magasról tesz arra, hogy ez a cirkusz most épp milyen fordulatot vett Franciaországban, akkor az se akarjon eljutni A-ból B-be tömegközlekedéssel, elvégre buli van.

Ami még aggályosabbá teszi a dolgot, – és ez már a mi ügyünk – hogy (tudtommal) erre az időpontra sem és az Izland-Magyarország mérkőzés utáni időpontra sem volt engedély kérve és adva tömeges rendezvény okán. Ez esetben – úgy vélem - egy normálisan működő államban valamiféle rendőri fellépés, vagy a gyülekezés törvényes mederbe terelése lenne az elvárható főleg olyankor, mikor egyfolytában a terrorveszélyről hallani és arról, hogy a tömeges rendezvények fokozott kockázattal bírnak egy támadás szempontjából. Vagy ilyenkor ez is mellékes?

Ha ezt az egész balhét szembeállítjuk a közelgő Pride-dal, akkor megint érdekes egyenlőtlenséget konstatálhatunk. A Pride egy minden évben megrendezett, kb. 1 órán át tartó menet Budapest belvárosában, ami azt a célt hivatott szolgálni, hogy mi melegek igenis vagyunk, itt élünk köztetek és próbáljunk meg egymással toleránsan viselkedni. Ez a felvonulás évről évre törvényesen zajlik, a megfelelő engedélyek birtokában kerül megrendezésre. Erre a szervezők fokozottan ügyelnek, hiszen ők jól tudják, hogy az első bakinál elmarasztalnák őket. A Pride-ot mégis egész évben támadják talán pont azok, akik sörrel a kezükben üvöltve rohannak utcára a magyar csapatot éltetni – ismétlem, illegálisan. Mert nem csak a bevándorlás lehet illegális, hanem ez is. Ezért azonban senkit nem vonnak felelősségre, a Pride-ot viszont zsigerből támadják azok, akik ősidők óta homofóbiában szenvednek, vagy akiket a hatalom már kellőképpen fel tudott tüzelni ahhoz, hogy itt-ott, netes fórumokon, betelefonálós műsorokban a szellemi leárnyékoltság teljesen burkában merjék kinyilvánítani együgyű véleményüket nem túl cizellált magyarsággal, sőt, esetleg arra vetemedjenek, hogy a Pride nyugodt menetét megzavarják.

Ezek után egyetlen dolog maradt, amit tehetek: ha valaki a közeljövőben azzal áll elém, hogy miért vonulnak a buzik a belvárosban és mi joguk van ehhez, egyszerűen szájon vágom!

Vezéreljen a szeretet!